Drága Egyensúly! Hol vagy?

Ha megkérdeznék, hogy mi a legnehezebb számodra az egészséges életmódban, mit válaszolnál? Sokan azt, hogy megtalálni az egyensúlyt, azt az állapotot, amikor jól esik az egészséges, minőségi alapanyagokból, tápanyagokból álló ételek elfogyasztása, de ha valamikor becsusszan egy kis cukros csoki, egy pohár bor, egy kis bolti ezaz, egy társasági nasi stb., akkor is mindenféle lelki katyvasz nélkül, töretlenül, egy könnycseppet sem elmorzsolva lépsz tovább, és boldogan, lelki egyensúlyban térsz vissza a brokkolihoz.

Egyszerűnek tűnik mindez leírva, de amikor benne vagy, valahogy mégis más. Olyan ez, mint tanácsot adni a barátnődnek, amikor mindig olyan okosnak érzed magad, de ha veled történik ugyanaz, tutira fogalmad sincs, hogy mit is lépj. De akkor, hogyha egy életmódban - tehát egy életformában, amit hosszútávon, élhetően nem csak, hogy élsz, de elvileg élvezel is - valamilyen belülről fakadó nyomást érzel, mert valamit "nem ehetsz", és ez a nyomás folyamatosan piszkál belülről, mint valami mesebeli kicsi manó, akkor valóban kiegyensúlyozott, jól megformált, élhető és legfőképpen EGÉSZSÉGES életmódról beszélünk?

Ha a nap végén, amikor minden étkezést elfogyasztottál, közben mégis jelen van a "csak úgy, annyira ennék valamit" (általában édességet) érzés, valóban tápanyagokban gazdag, laktató ételeket ettél, az étrended tényleg jól össze volt rakva aznap, ettél elég minőségi szénhidrátot, ittál elég folyadékot, elég rendszeresen ettél inkább kevesebbet és így tovább, vagy nem lehet, hogy esetleg hiba csúszott a rendszerbe? Hogy miért hozom fel ezt példának? A fent említett érzés esetében egyébként tényleg gyakran a felsorolt dolgok okozzák a gondot, de mindezt most nem ezért hoztam fel. Hanem azért, mert sokszor úgy várunk valami eredményre, hisszük, hogy minden rendben lesz, hogy mi mindent megteszünk, hogy valójában egyáltalán nem. Tele vagyunk rejtett utakkal, amik mellett elmegyünk, nem vesszük őket észre, így nem is foglalkozunk velük, pedig ez egyáltalán nem jelenti, hogy nem is léteznek. Vagyis, lehet, hogy azt hiszed, egészséges életmódot élsz, de amíg az akkora lelki lemondást jelent, hogy sóvárogsz valami "egészségtelen" után, majd egyszer betelik a pohár és magadhoz veszed (mivel sokáig elnyomtad az érzést, persze jóóóóó nagy mennyiségben), utána lelkiismeret-furdalásod van, akkor csak egy bizonyos szinten vagy az egészséges életmódod teljes kialakításával, hiszen nem szabad, hogy belső feszültséget keltsen az, ahogyan élsz.

Viszont van egy jó hírem! Az, hogy van kiút!

Nem beszélhetek mindenki nevében, de nagyon sok embertől tudom (illetve én is beletartozom), hogy rengetegen átmennek ezen a fázison. Van, aki viszont magát az érzést is elfojtja és próbál nem foglalkozni vele, viszont vannak azok, akik fel merik ismerni, hogy valami nincsen rendben, kezükbe veszik az irányítást, és igen, át tudják venni a valós uralmat az életmódjuk felett.

Őszintén, ha szereted azt, ahogyan élsz, azt, hogy tudod, hogy mit eszel, hogy magadnak készíted, hogy a mozgással tehetsz az egészségedért, tehát ezt már rutinszinten műveled vagy éppen tanulod, de az életed nagyrészében ezek szerint az elvek szerint élsz, akkor mi történhet, hogyha heti egyszer, kétszer mondjuk valamit eltérően csinálsz? Mi történik, hogyha az étkezésedbe, amire jellemzően odafigyelsz, bekúszik egy szelet cukros csoki? Megmondjam? Ha nem vagy versenydiétán, nem indokolja az egészségi állapotod, hogy valamiről lemondj, akkor SEMMI! Nem egy-egy ilyen cselekedet fogja meghatározni a hosszútávú sikereidet. Nyilván ez függ a célodtól, hogy mennyi időt vagy hajlandó adni magadnak a változásra, de amit igazán elérhetsz azzal, hogy egy-egy ilyen dologból nem csinálsz örök tiltást az az, hogy nem halmozol fel jó hosszú ideig egy belső feszültséget, ami magán a tiltáson alapszik, és azáltal, hogy nem gyülemlik fel benned ilyen, nem lesz belőle olyan sem, amikor aztán tényleg elengeded magad mert "b*ssza meg a világ" és akkor aztán tényleg megeszed a fél házat. Ha az esetek 80%-ban pozitívan gondolkozol, de a maradék 20%-ban előfordul, hogy negatív gondolataid vannak, attól még nem leszel pesszimista. Ugyanígy van ez az étkezéssel... Ha az esetek 80%-ban egészségtudatosan táplálkozol, a maradék 20%-ban nem, attól még nem leszel egészségtelen.

A másik, amiért gyakran kétségbeesnek az emberek egy-egy ilyen "útról letérés során", hogy utána majd visszaesik az elért eredmény. Ha nem hatalmas kilengésekről beszélünk, továbbra is azt kell mondjam, hogy nem, nem ettől fog visszaesni az eredmény. Az egész azt okozza, hogy lelkileg megadod azt a kis jutalmat amiért mindenképpen piszkált a belső manó és nagyjából SEMMI nem fog történni a súlyoddal sem. Egy karácsonyi gurulós sorozat után is ami hirtelen, látványosan megjelenik a külsőn az a víz, amit a szervezet visszatart a rutintól eltérő étkezés és a junk foodok következtében. Visszatérsz az étkezésedhez, sok gyümölcsöt, zöldséget, folyadékot, minőségi tápanyagokat fogyasztasz és vissza is tud állni szépen a vízmegkötés. Egy edzéstől sem leszel izmos, így egy "hülyeségevéstől" semfogsz meghízni.

Amit még tanácsolni tudok, hogy elég sok mindenre van emberbarát alternatíva, úgy értem, hogy csokiból például választhatunk eleve hozzáadott cukortól menteset, rengeteg egészséges alapanyagból készülő édesség, sós ropogtatnivaló is készíthető, amit eleve könnyebb beépíteni "kilengés" nélkül az étrendbe, így akár, ha jó alternatívát találunk, eleve egészséges köntösben ehetjük korábbi egészségtelenként ismert kedvenceinket. Ezen felül viszont, szerintem sokkal nagyobb problémát okoz lelkileg például egy társaságban egyedüliként nemet mondani csak azért mert "elveim vannak", mint néha engedni olyan dolgoknak is, ami nem része a mindennapi rutinunknak. Azért, mert néha szerepelnek az életmódunkba, még nem kell arra alapozni a világunkat.

Na, és még egy oldalra szeretnék rávilágítani. Lelkiismeret-furdalás? Azért, mert ettél? A szervezet optimális működéséhez bizonyára tudod, hogy eleve az alapanyagcsere által felhasznált energiát is pótolnunk kell, nem beszélve arról, amit még mozgással, a napi jövés-menéssel, az agymunkával és a mindennapi teendőnkkel összeadva elhasználunk. Amikor egy csoki megevése után lelkiismeret-furdalást érzel, akkor azért hibáztatod a tested, mert szüksége van energiára? Ilyen ez a biológia, ezen nem fogsz tudni változtatni. Ha nem rendszeresen, de többet eszel a kelleténél, nem lesz rajtad azonnal plusz tíz kiló. Nem így működik ez, hogy fogyni hosszú hónapok, évek munkájával lehet, majd egy étkezéssel visszahízod mindazt.

Ahhoz, hogy belül le tudj számolni ezzel az érzéssel magaddal kell szembenézned. Megkeresni azt, hogy mi az ott legbelül, ami ezt a gátlást okozza. Mitől félsz, mi fog történni? Elhízol egy csokitól? Nem, ez továbbra sem lesz így. Kinevetnek mások? Világosítsd fel őket, hogy nem egy kilengéstől leszel egészségtelen; és amúgy is, kit érdekelnek, ez a TE ÉLETED! Ne félj! Inkább tapasztalj! Próbáld ki, hogy megkeresed a saját egyensúlyod, amit azért nem tudok megmondani, hogy csinálj, mert mindenkinek másképpen működik! Viszont azt az elvet, hogy a kemény munka kifizetődik, semmi sem tudja megdönteni. Van az a szabály, hogy az edzés - étkezés viszonyában körülbelül 30-70%-ban járulnak hozzá a fejlődéshez, na az étkezésen belül pedig ott van az EGYENSÚLY teremtés. Figyelj magadra, tesztelj, próbáld ki! Ha valahogy nem jött be, közelíts másik oldalról!

A saját tapasztalatom pedig az, hogy minél kisebb a tiltás, minél inkább megengeded magadnak, hogy egyszer-egyszer hiba csússzon a rendszerbe, annál kevésbé leszel rá hajlamos. Annál jobban fogod megtalálni a kielégítő alternatívákat, és valahogy úgy leszel vele mint a kisgyerekek, vagyis ha nem tilos, már nem is olyan népszerű. Ha pedig hiba csúszott a rendszerbe, akkor kedves egészségedre, legfőképpen a lelkednek, és ott is van a következő másodperc, óra, nap, hét, amikor lehetőséged van visszatérni a számodra bevált rendszerhez mindenféle lelki katyvasz nélkül. Finom volt, jó volt, ennyi volt.

Bővebb kérdéseddel fordulj hozzám bátran üzenetben a megadott elérhetőségeimen!

Szeretettel,

@healtherapy