Hol vagytok, ÉRTÉKEK?

Valahogyan mindig vannak olyan témák, amik egyszerűen bekattannak nálam. Történik valami, sétálok az utcán, elmegy mellettem valaki, megszólal bárki, egyszerűen ezek sokszor olyan apró, mégis olyan jelentős pillanatok, amik sokszor elindítják bennem azt, hogy alig bírom kivárni, hogy olyan helyzetbe kerüljek, hogy leülhessek és írhassam mindazt, ami a fejemben van.

Sokszor azt hiszem, egy ilyen apró pillanat elég ahhoz, hogy ezt kiváltsa, de valójában hosszú folyamatokról van szó, amiknek valószínűleg a végső robbanását okozzák ezek a mozzanatok. Így történt ez most is. Kérdem én, hol vannak az értékek? Hol vannak az értékeink? Hol vannak a valós, tiszta, őszinte, önzetlen értékeink? Mindezeket a kérdéseket nem 100 éves dédmamaként a múltszázadot siratva kérdezem. Nem kell sok évtizedet leélnem ahhoz, hogy körülnézve lássam, valami nincs rendben. Hogy lássam, itt talán semmi sincs rendben.

Sosem lehetek elég hálás azért, hogy napi szinten ilyen sokan fordultok hozzám kérdéssel vagy motivációért. Viszont tisztában vagyok vele, hogy ez nem csupán egy megtisztelő feladat, hanem egy hatalmas felelősség. Ezzel a felelősséggel pedig együtt jár a maga virtuális valójával egy speciális érzés, illetve az, ahogyan megnyíltok, bizalmatokba fogadtok és megosztjátok velem életetek egy részletét. Viszont ezáltal rengeteg élettörténetbe kaphatok betekintést, rengeteg példát láthatok. Rengeteg példát arra, hogy mennyire nincsen rendben a világ. Nem, nem veled van a baj, sőt! Itt a baj azzal van, amit együttesen létrehoztunk. Lehet, hogy neked személy szerint szinte semmi beleszólásod nincsen, vagy úgy érzed, nem működtél közre a létrejöttében, de ettől függetlenül én úgy gondolom, ha valami ekkora szinten működik, az mindenki felelőssége. A Tied is, és az enyém is. Szóval, miről is beszélek?

Tele vagyunk mindennél szuperebb divatdiétákkal, szuperebbnél szuperebb csodabogyókkal, fogyitablettákkal, csodamódszerekkel, száz napos kihívással, negyven napos nemeszünk sztrájkkal, szétválasztós nyavalyával, hatutánnemeszünkkel és ismét ez a sor gyakorlatilag végtelen lenne. Tele vagyunk annyi szakértővel, hogyha minden szembejövő tanácsot megfogadva élnénk, akkor gyakorlatilag talán vizet innánk fénnyel, persze szigorúan 11-15 órán kívül eső periódusból, de 18 órakor leállnánk további fogyasztásával, mert hát káros!!!

Remélhetőleg érződik minden irónia, amit próbáltam a sorok közé ültetni, és mindaz az ellentmondás, ami beköltözött a világunkba. Hirdetjük az egészséges életmódot, de akkora információ kavalkád pofozgatja ezzel kapcsolatban az embereket, hogy egyrészt nem csodálkozom, hogyha valakinek kezdőként csak az olvasásától elmegy az életmódváltástól a kedve, másrészt tele vagyunk akkora mennyiségű negativitással mindennel szemben, hogy nem mondom, hogy az a jó, ahogy én élek, de amúgy, ha nem így csinálod, jó hülye vagy... (Természetesen ez sem a valós gondolataimat tükrözi, de szerintem ezzel a fajta hozzáállással nem csak én találkoztam már. :)) Mindössze arra a - nevezzük így - mítoszra szeretnék rávilágítani, mely szerint van egy gigantikus lexikon valahol mélyen elzárva, mely az egészséges életmód szigorú, tökéletes és egyetlen követhető módú szabályait tartalmazza, persze csak néhány szaki kap hozzáférést, és ők pöfékelik szanaszét a világba a SZABÁLYOKAT, hogyha pedig nem így cselekszel, nemcsak, hogy jó nagy hülye vagy, de ki vagy zárva az egészséges életmód klubból, meg vagy bélyegezve, és fúj, fúj, te nem vagy egészséges! Remélem, hogy azon a kijelentésen már túljutottunk, - bár ebben sem vagyok biztos - hogy egészséges csak x%-os testzsírral lehetsz...

Nem annak örvendezve beszélek, hogy Magyarország milyen vezető szerepet tölt be a túlsúlyos és elhízott emberek számában, illetve, hogy én ezt preferálnám. Szó sincs erről, nem beszélve az eleve túlsúlyosan felnövő gyermekek óriási számáról. De igen, ha most nem erről az oldalról közelítjük meg, jelentősen átestünk a ló túloldalára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az óriási számú önértékelési zavar, az evéshez köthető zavarok, a testképzavarok, és az egyre ÁLTALÁNOSABBÁ (!!!) váló lelkiismeretfurdalás, amit azért érzel, mert megettél valami büntetett előéletű ételt, mert kitértél egy családi összejövetelen a kalóriakeretedből vagy mert egyszer úgy döntöttél, hogy megérdemled, és az ágyban fekve a kedvenc sorozatodat nézve betoltál valami csokit. Ami persze nem hozzáadott cukortól mentes volt, de mivel ez a mítoszlexikon egyes paragrafus egyes szabálya, mégis hogy merted???

Szóval igen, hogy hová lettek az értékeink? Erre továbbra is keresem a választ...

Keresem, hiszen nem látom, hogy mikor lett testzsírszázalékhoz kötött fogalom a szépségideál, mióta lett jogunk olyanokat kijelenteni, hogy "fú, hát ez tuti azért ilyen dagadt, mert állandóan zabál", egy gyönyörű nő mióta csak azt veszi észre tükörbe nézve, hogy "na, itt azért van egy kis narancsbőr, jó ronda is vagyok", és mióta lett akkora vezéregyéniség ez a mítoszlexikon, hogy bizony én annyira meg akarom mutatni a világnak, hogy eszerint élek, hogy soha többé egy gramm cukrot sem eszem, még a gyümölcsökről is lemondok, de akkor már a szénhidrátokról is ahogyan vannak, aztán lemondok mindenről, mert enni is minek. Keresem, hiszen nem látom, hova lettek a valós értékeink. Azon emberek értékei, akik kortól, nemtől, súlytól, BMI-től, cukorfogyasztástól, kalóriabeviteltől függetlenül látják egymásban a szépet, nem beszélve arról, hogy elfogadják ha a másik vegán, vegetáriánus, húsevő, szénhidrátimádó, paleos stb., segíteni, szebbé tenni szeretnék egymás életét, és igen, ösztönözhetik egymást a mozgásra, az egészséges(ebb) táplálkozásra, rávezetve, hogy talán bevihetnél egy kis zöldséget is, de nem tartanák egymást szarembernek ha ő Bountyt eszik, sőt, nem azonnal a tudattalan egészségtelen bunkó kategóriába dobnák egymást. Hogy miért van ennyi önértékelési probléma? Azért, mert olyanok a társadalmi elvárások, ami teljesíthetetlen. Nem értem az általános képzeteket, hogy csak az a jó, ha egy háromgyerekes, dolgozó, háztartásvezető anyukán 0 gramm felesleg van, nulla narancsbőrrel stb. hiszen a plakát is ezt mutatja, hogy lehetséges! Mindenki küzd, mert vért izzad heti 15 edzés közben, répán él vízzel, mert éppen azt olvasta, hogy az a jó, megszakad a munkájában, kicsit mindent csinál, mert ezer dolgot próbál kézben tartani, de ezáltal mindegyik dolga félig haldoklik. Nem érted, miért nem tudsz minőségi időt fordítani a párkapcsolatodra, a barátaidra, a családodra és ÖNMAGADRA, holott úgy kizsigereled a tested egy ilyen beosztással, hogy csodálom, hogy el tudsz vánszorogni a lakás ajtajáig, hogy hazaess rajta. De mítoszlexikon 10. paragrafus: Pihenni ördögtől való, titkolni kell, nincs helye az egészséges életmódban! Akkor vagy beastbrutálhealthy, hogyha sose pihensz! A mítoszlexikon ezt is megmondja, hogy szintén szarember vagy, hogyha a testedre mersz hallgatni, és ki mered jelenteni, hogy heti 2-3 edzéssel is boldog és egészséges vagy, sőt, akkor pedig szarszararc vagy, hogyha odafigyelsz a táplálkozásra, ki mered jelenteni, hogy egészségesen élsz, pedig éppen megettél 3 kocka Milkát. Itt a mítoszlexikon szerint már csak annyi esélyed maradt a gyónásra, ha büdösnagyóriási bűntudatot kezdesz el érezni, hiszen oda a heti 60 órás edzésprogramod a másfél állásod mellett és amúgy sohatöbbé' nyári forma!

Az, hogy kinek mit jelent az egészséges életmód, szerintem ahány ember, annyi értelmezés. És valahol azt látom, hogy ennek a köztudatba is be kellene épülni! Ahány egyéniség, annyi egyedi életmód. Ha te vegánként érzed jól magad, akkor legyél az, ha úgy, hogy sosem eszel általad egészségtelennek titulált dolgot, akkor úgy. Viszont mindeközben a saját szabályainkat ne akarjuk már egymásra erőltetni, hogyha valakinek nincs elég gondja, akkor esetleg még rúgjunk rajta egyet, és ha eddig boldogan elvolt úgy, hogy pizzával ünnepelt, akkor esetleg hátha belé is nevelhetünk egy kis bűntudatot innentől!

Továbbra is keresem az értékeket, amik valahol ködösen látszódnak a társadalmi homályban, de egyben bizakodom is, hiszen úgy érzem, én pont olyan dolgokat próbálok képviselni, amik talán kissé elvesztek, és ciki vagy nem ciki, de nekem kell magamra venni a lámpás szerepét a ködben, hogy fényt hozzak (Luca: jelentése fény, fényhozó :)), és megmutassam mi van a köd mögött! És ismét magamra vállalom, kijelentem, ráadásul gigantikusan óriási mosollyal:

Nem, nem vagyok divatmagazinok szerint tökéletes. Ezer tulajdonságomon lehetne javítani. Tudok beállított képeken is virítani, ámde egy ember sosem olyan valójában, mintha pl. feszíti az izmait a képen, így képzeljétek, ez rám is igaz. Szeretek mozogni, de igyekszem mindezt az életritmusomhoz, az adott időszakomhoz igazítani, így ha túl húzósak a napjaim, eszembe sem jut a mítoszlexikon szabályai miatt még kettőt ráverni a saját hátamra. Szeretek egészségesen élni, szeretem újragondolni az egészségtelennek titulált ételeket, ettől függetlenül, hogyha úgy jön ki a lépés, nem vetem meg a gyári dolgokat, vagy valamit azért, mert van benne cukor. Nem ezen élek, nem ez jellemző rám általában, de én szeretném élvezni az életemet. Nem tenne boldoggá, sőt lemondásnak élném meg, ha örökké mindig mindenre rávágnám, hogy "Nem!", valaki viszont így szeret élni, amit szintén elfogadok. Viszont azért, mert eszem étteremben, van, hogy eszem cukros dolgokat, gyári dolgokat, mozis nachost, vagy, hogy nassolok vacsi után mert jól esik a lelkemnek, számomra nem jelenti azt, hogy nem élnék egészségesen, vagy ez egy olyan oldala lenne mindennek, amit szégyellnem kellene, vagy amiért lelkiismeretfurdalást kellene éreznem. Hát, eszem ágában sincs! Hogy miért nem? Azért, mert azt érzem, hogy harmóniában van a testem, a lelkem és az életstílusom. Így, ahogy én teszem. Lehetnék másmilyen, de én így vagyok boldog! Találd meg a TE UTADAT, hiszen ebben a kavalkádban csak egy van, ami igazán rád illik!

*Elnézést a trágár kifejezésekért, úgy érzem, a mondandómat ezekkel tudtam a legszemléletesebben kifejezni!

Szeretettel,

@healtherapy