Fogadd el magad! Kicsit másképp.

Én elhatárolódom a "fogadd el magad, ahogyan vagy" jellegű felszólításoktól, igehirdetésektől, és úgy gondolom, hogy más nézőpontot és mondanivalót próbálok képviselni, akkor is, hogyha a határ nem olyan élesen húzott. Nehéz akár egy posztot megfogalmazni, egy gondolatot átadni - főképpen írásban - úgy, hogy legalább egy valakitől ne érkeznének olyan reakciók, hogy személy szerint sértésnek élte meg a gondolataimat. Nehéz megfogalmazni sokszor, hogy tényleg mindenki úgy értse meg, ahogyan én azt szánom, hiszen én tiszteletben tartom, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, mindannyiunknak csak a saját életét kellene igazán élnie.

Amiért én azt gondolom, hogy másra próbálom felhívni a figyelmet, az megmutatkozik abban, hogy mi számomra a bökkenő a "fogadd el magad, ahogyan vagy" igehirdetésekben. Az, hogy ezek jellemzően arra vonatkoznak, hogy bármit teszel, bármilyen körülményeid vannak, bármilyen nehéz, könnyű vagy éppen hullámvölgyes az életed, nincs más feladatod, mint azon dolgozni, hogy ezeket kizárva, "yolo" módon a tükörbe hazudod, hogy minden tökéletes ahogy van, és ennek oka pedig nem más, mint minden felelősség totális mértékű letolása önmagadról. Persze, hogy vannak nehéz helyzetek, sőt olyanok is, amik tényleg igazán hosszú ideig padlóra küldenek, lehetnek olyanok is, amik miatt például valóban a kontroll nélküli evésbe menekülsz. Létezik ilyen probléma. De a probléma oldódik. a tudat tisztul, és a megoldás nem az, hogy ez a helyzet a probléma miatt alakult így, arról nem is tehetsz, vagyis a felcsusszant kilókért sem te vagy valójában a felelős, jobb is, ha szimplán elfogadjuk a helyzetet, aminek ilyen csúnyán áldozatává váltunk. Nyilván ilyenkor azért fogalmazok túlzással, hogy biztosan szemléletes legyen az, amit át szeretnék adni.

Tehát az általános fogadd el magad kijelentésekkel pusztán ennyi bajom van, hogy jellemzően egy felszólítást ad arra, hogy ne is akarj fejlődni, ragadj a sárba, és inkább azon dolgozz, hogy ebbe beleszokj, mert szerintem ha valaki nem érzi jól magát, azt megszeretni elég nehéz, maradjunk a megszokás szónál.

Sok probléma az önelfogadás kérdésében inkább azzal van, hogy általánosan mi alakul ki az emberek fejében az előadott képnek köszönhetően arról, hogy mi a szép, a jó, a követendő. Nem beszélve arról, hogy ezek mind relatív és óriási mértékben szubjektív fogalmak, akkor is, hogyha nagy erőkkel szorgalmazni próbáljuk a definiálásukat.

Összességében szerintem szép gondolat az, hogy igyekezzünk elfogadni önmagunkat, de ez sokkal inkább arra vonatkozzon, hogy fogadjuk el azt, hogy milyen helyzetben vagyunk, miért, hogyan jutottunk el ide, és ezzel, ha már itt tartunk és nem tudunk mit kezdeni, ne vitázni és harcolni kezdjünk, hanem az energiáinkat az épülésünkre használjuk fel. Ez is egyfajta elfogadás, csak nem a "ha már idekerültem, ki se mászok innen" fajta. A mai világban amihez még sok erő kell ezen felül, hogy merjünk célokat kitűzni akkor is, hogyha akár a legközelebbi ismerőseink is a képünkbe röhögnek miattuk. Ha már eleve elkönyveljük a saját esélytelenségünket, akkor nem valami magabiztosan állunk pályára. Munkával elérhetőek a célkitűzéseink, a kanapéról sóvárogva már kevésbé.

Mindenkinek vannak gyengeségei, sőt mi több, lesznek is, de ez így van jól. Olyan is lehet, hogy valaki ezeken a gyengeségeken nem szeretne változtatni, de az már nincs jól, ha akaratgyengeségből letoljuk magunkról a felelősségünket, mindenki mást pedig vakon kezdünk el hibáztatni, hogy megmagyarázzuk ez miért történt, de a felelős szerepében még véletlen sem mi szerepelünk. Na és igen, ez a gondom a fogadd el magad történetekkel. Kitartóan megtanítanak hárítani ezt a felelősséget, ugyan a tudat alatt kitűzött, titkos kis céljaid el nem érése miatt boldogtalan maradsz, előre nem lépsz általuk, de legalább elfogadtad, hogy az élet ilyen. Nem, szerintem az élet nem ilyen. Szerintem a változtatás lehetősége minden percben ott áll, az elhatározás lehetősége minden percben a fejedben van, neked kell érezni, tudni, látni, hogy valamilyen cél kitűzésének az ideje mikor, hogyan jön el, de ahol akarat van, ott lesz eredmény is!

Szeretettel,

@healtherapy