Te vagy a Siker

Mosolyogj, és én visszamosolygok Rád! Mosolyogj, és mások is visszamosolyognak Rád! Mosolyogj, és az élet is visszamosolyog Rád!

Lehet, hogy valakinek elcsépeltnek tűnnek a fenti mondatok, de ha érkezik egy kérdés, hogy mi táplálja bennem azt, hogy szinte állandóan mosolyogjak, akkor biztos, hogy a kérdezőt szembesítem a fenti gondolatokkal. Mindenkinek szíve joga abban hinni, amiben ő az erőt látja. Mindenkinek szíve joga hinni vagy éppen nem hinni az emberek felett álló erőben, sőt, az is szíve joga, hogyha hisz benne, akkor ő éppen milyen formában teszi ezt. Viszont pontosan az álláspontok sokasága miatt kell hatalmas empátiát tanulnunk és mutatnunk egymás iránt. Én kifejtem a nézőpontom, Te, mint kérdező, kérlek légy velem empatikus. Nem kötelező, hogy egyetértsünk, nem kötelező, hogy azonosulj ezzel a gondolkodásmóddal, de abszolút erősebbé tesz minket a mai világban, hogyha esetleg ennek ellenére is elolvasod ezt a bejegyzést, kifejezve empátiádat a nézőpontom iránt.

Hiszem, hogy minden okkal történik. Hiszem, hogy a gondolatainknak, tetteinknek befolyásoló ereje van. Hiszem, hogy képesek vagyunk bizonyos dolgokat szimplán bevonzani az életünkbe akár a gondolkodásunkkal. Hiszem, hogy mindenben képesek vagyunk valami jót találni, vagy ha a szó szoros értelmében vesszük, és jót nem feltétlenül sikerül találni, akkor valami olyat, ami hatalmas tanulságot tanít számunkra az életről, ezáltal pedig többé válhatunk. Hiszem, hogy vannak bizonyos jelek olykor az életben, amik elsőre meredeknek tűnhetnek, vagy éppen szkeptikusak lehetünk velük szemben, ennek ellenére ha apró megérzés is azt mondja, hogy vegyük ezeket komolyan, akkor bizony érdemes hallgatni rájuk. Nem hiszek kimondottan a sorsban, hogy a történetünk valahol egy könyvben előre meg van írva, ahogy szokás mondani, ettől függetlenül hiszek abban az erőben, hogy minden ami történik, könyveljem el rossznak vagy jónak, a saját hozzáállásomon múlik, hogy mit ad az életemhez. Hiszek abban, hogy a sikeres ember semmivel sem születik másnak embertársainál, de benne van a hajlandóság, a tettvágy, a komfort zónájának elhagyására vonatkozó szándék, ezeket be is teljesíti, és nem utolsó sorban ezek az emberek átformálták a gondolkodásukat tudatosan vagy éppen tudat alatt. Ezekkel az emberekkel semmi sem történik másképpen, nem úgy élnek mint a mesében, hogy csak felettük hiányzik az esőfelhő és mindig napos időben sétálgatnak. Ezek az emberek ugyanolyan rögös utat kell, hogy a mindennapjaik során bejárjanak mint azoknak, akik mutogatnak rájuk, hogy "bezzeg neki....". A sikeres ember egy dolgot mindenképpen másképpen tesz embertársaihoz képest, ez pedig az, hogy tudja, hogy az élet őt is pofon fogja vágni, hogy neki is ki tud csúszni olykor a gyeplő a kezéből, hogy vele is történnek negatív események, de ami őt sikeressé teszi, az pontosan az ő megformált hozzáállása, ahogy ezekre a szembejövő eseményekre reagál. Az ő arcába is ugyanolyan eső esik, őt is ugyanolyan pocsolyából fröcsköli le a mellette elmenő autó, viszont nem mindegy, hogy ezekre a megtörtént eseményekre miként reagál.

Nem, abszolút nem mindegy, hogy hagyod-e, hogy felveszed magadra az örök vesztes szerepét, vagy ugyan erő belefektetésével, de hajlandó vagy-e tenni magadért és azért, hogy ezekben az eseményekben is megkeresd a minimális apró jót, amit csak tudsz, és lehet, hogy sokáig kell benne keresned, de ha akarod, meglesz. Vagy ha más nem, legalább az biztosan, hogy mit is tudsz te ebből tanulni, ezáltal miként válhatsz többé, jobbá, szebbé, okosabbá, mint egy perce voltál. Hogyha pedig képes voltál valami által fejlődni, akkor mégsem visszalökő erőről beszélünk, nem?

Tudom, hogy az élet legnagyobb problémája nem az eső, de sokszor hajlamosak vagyunk az ilyen, valójában apró dolgokat is óriási teherként megélni, óriási problémát generálva, negatív gondolatokat formálva pedig elindulunk szépen lefelé a negatív gondolkodásmód csúszdáján. Hogyha nem szeretnél ezekben a mókuskerekekben futni, akkor bizony tudatosan, igazán odafigyelve, hogy mit hogyan csinálsz, ki lehet belőle szállni, sőt át is lehet teljesen fordítani mindezt. Olyan embert nem hiszem, hogy találni, aki sosem szomorú vagy letört, de ezeket is meg kell élni bizonyos helyzetekben. Viszont az igenis rajtad múlik, hogy jellemzően letört, negatív vagy-e, vagy csak bizonyos szituációk kapcsán éled ezt át.

Sokat formáltam a dolgokhoz való hozzáállásomat, sokáig gondolkoztam el egy-egy helyzet után, jó esetben még magában a helyzetben, hogy hogyan is kellene reagálnom, valóban megéri-e egy ilyen dolog miatt teljes mértékben lehúzni önmagamat. Sokszor úgy tenni, mintha egy pillanatra kiszállnál a testedből és egy külső nézőpontból figyelnéd a helyzetet, nagyon erős önreflexiót tud adni. Számomra a fejlődéshez igen fontos az önkritika, és annak a belátása, hogy igen, ebben és ebben fejlődni kell. Viszont ez a kijelentés abszolút nem jelent gyengeséget, hanem pontosan azt az erőt és elhatározást tartalmazza, hogy előre szeretnél lépni. Nem hátra, ez nem kudarc, ez fejlődés.

Az, hogy életvidámként tengetem a mindennapjaimat, gyakorlatilag egy tudatos "ördögi körként" indult. Hiszen a reakcióim tudatos terelésével egyre több mindenhez álltam pozitívan, ezzel egyre több és egyre apróbb jó dolgot is észrevettem a mindennapjaimban, ezzel pedig egyre több erőt kaptam ahhoz, hogy még és még pozitívabb irányba tereljem a reakcióimat. Sokszor ezért mondom, hogy bizony az életvidámság rajtunk múlik. Felvehetném én is azt az általános életunalmat, a "fú, csak ennek legyen már vége" és hasonló kijelentéseket, de úgy gondolom, hogy ezek ellen harcolni számomra sokkal többet ér. Igen, nehéz, mert energiát emészt fel az, hogy ne vedd magadra a negatív hozzáállást, de én nem szeretném, hogy később ezáltal vonzzak be az életembe egyre több és több negatív dolgot, vagy olyan mélyre süllyedjek ebben, hogy már az amúgy nem is negatív dolgot is annak éljem meg. Nem kötelező életvidámként élni, teljesen a te döntésed, hogy lépsz-e ilyen irányba, viszont mindenkinek megvan a lehetősége, hogy tegyen, boldog, vidám, sikeres legyen. Ezeknek nyilván megvan az ára, amit azok az emberek, akiket előfordul, hogy irigykedve nézel, bizony mind megfizettek, és nem a szó szoros értelmében. A kemény munka kifizetődik. Legyen szó bármiről. Legyen szó a sikeredről, a hozzáállásodról, a munkahelyedről, bármiről.

Úgy érzem, hogy napjainkban olyan témák lettek a legfelkapottabbak, amik egyébként ott vannak bennünk ösztönösen, mégis elfojtjuk őket. Tanácsra várunk állandóan ahelyett, hogy meghallgatnánk önmagunkat. Szerintem erről nem is kellene ennyit írni, csupán a felgyorsult világban hagyjuk, hogy a mindennapi gyorsaság elszaladjon mellettünk, tüntetünk ez ellen a ritmus ellen, de ettől még egy perc sem fog lassabban eltelni. Viszont minél később ébredünk rá az élet értékére, a bennünk rejlő lehetőségekre és arra, hogy igazából a motiváció, a pozitív szemlélet, a tenni akarás mind ott van bennünk, annál kevésbé érezzük magunkat produktívnak, és fejjel előre indulunk el az életunalom csúszdáján. Teljesen mindegy, hogy lázadsz-e a felgyorsult világ ellen, hiszen most ilyen körülmények között kell helytállnod. Ha tetszik, ha nem. És ahogy már erről írtam, a sikeres embereknek ugyanezen körülményeik, ugyanilyen felgyorsult világuk van; az a nem mindegy, hogy ők az adott helyzetre hogyan reagálnak.

Tűzd ki a céljaidat, legyenek bármekkorák, azért vannak, hogy elérd őket!

Merj olyanra gondolni, ami jelenleg elképzelhetetlennek tűnik, de ne csak gondolj rá, hanem higgy magadban!

Fordulj a pozitív irányba, keresd, hogy mit akar tanítani az élet, hogy azon a napon éppen miben tudsz fejlődni! A haladás és a fejlődés útja a tetteidben van, ne hagyd magad elveszni az élet gyorsaságában, mert ettől az nem lesz lassabb!

Építsd fel önmagad, dolgozz ezen tudatosan, tervezd meg az idődet, a teendőidet, irányítsd te a mindennapjaid, ne azok sodorjanak téged!

És legfőképpen... Mosolyogj sokat! (Ha nem tudod miért lenne célszerű, akkor térj vissza az első mondathoz, olvasd el idáig, és folytasd ezt addig, amíg rá nem jössz.... :))

Szeretettel,

@healtherapy