Téged mi motivál?

Tudom, tudom, ezer ilyen bejegyzést lehet olvasni, egyrészről van az a tábor, aki tudja a motivációhiányod esetére a patent tippeket, aki minden esetben megmondja a tutit, illetve a másik tábor bejegyzései, akik pedig nyíltan vagy zártan, de kritizálják, támadják az előző tábor bejegyzéseit, hogy minek állandóan a motiváció témáját feszegetni, és amúgy is, nehogy már x kilóméter távolságból, a képernyő másik oldaláról valaki meg akarja mondani, hogy mitől lelsz motivációra.

Utóbbi táborhoz tartozóktól sajnos már én is kaptam hideget, meleget, de úgy gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy kicsiben vagy nagyban tevékenykedsz, mindig lesznek akik melletted állnak, és mindig találkozol majd olyanokkal, akik nem értenek veled egyet. Viszont azt egyértelműen megerősíthetem a visszajelzéseitekből, hogy igen, létezik az, hogy több száz, vagy akár több ezer kilóméter távolságból is, egymást valójában nem is ismerve, de egy virtuális világot kihasználva egymásnak motivációt adjunk, akár a mindennapokhoz, a helyes táplálkozáshoz, az edzéshez, gyakorlatilag bármihez. Ezzel kapcsolatban, ami az utóbbi időben meglepő jelenségnek mutatkozott számomra, - éppen ezért a bejegyzést is ennek szentelném - hogy rengetegen kérdezitek, hogy engem mi vesz rá arra, hogy minőségileg és mennyiségileg is helyesen, egészségesen táplálkozzam, illetve, hogy mi az, ami ezen a véget nem érő úton rajta képes tartani úgy, hogy heti 5 vagy akár 6 alkalommal is edzek, pedig nem is készülők semmire.

A meglepő nem is ebben a kérdésben van talán, hanem abban, hogy nem egy ember lepődik meg a válaszomon, és általában hosszú beszélgetés kerekedik az egészből. Valamilyen formában azt szoktam megfogalmazni, hogy ami engem ezen az úton tart, az nem más, mint a tisztelet a saját testem, az egészségem iránt, a szenvedély a mozgás iránt, illetve annak a szeretete, hogy mindezek következtében tele vagyok energiával, hatékony időbeosztással rengeteg dolgot tudok elvégezni egy nap, élvezem a fejlődést, azt, hogy le tudom győzni ÖNMAGAM (nem másokat), és nem utolsó sorban, hogyha belenézek a tükörbe, akkor elégedett vagyok önmagammal. Mert igen, ez is rajtam múlik. (Tudom, sokan küzdenek valamilyen betegséggel, ami gátolja őket, egyáltalán nem szeretném őket megsérteni, mert ilyen esetekben tisztában vagyok vele, hogy ez sokszor nem rajtuk múlik!)

Lehet, hogy sokan kábítanak azzal, hogy a külsőségek nem számítanak, amivel egy bizonyos fokig, bizonyos helyzetekben teljesen egyetértek, de van az a helyzet, amikor nem. Lehet, hogy ez most durván fog hangzani, de amikor a bal kezedben egy automatás kókuszroláddal, jobb kezedben pedig még a 3in1 kávénál is rosszabb dobozos kávéval (miután kifejtetted, hogy tegnap hazamentél, nem volt kedved a házimunkához sem, így nemhogy edzeni nem álltál neki, de vacsit is ha tehetted volna nem az ajtóig, hanem egyenesen az ágyig rendelted volna, hiszen minden idődet ott töltötted) azt mondod, hogy "na jó, oké, hogy így nézel ki, de neked olyan könnyű", akkor igazán sokáig kell elszámolnom ahhoz, hogy nehogy indulatból válaszoljak, hiszen az engem minősítene, de persze a fejemben végigfut a helyzet, hogy nem, nekem sem könnyű.

Nem ismerhetjük szerintem egymás történetét teljesen soha, hiszen ez csak akkor lenne lehetséges, hogyha minden másodpercet ugyanazokkal az érzésekkel, ugyanazon emberként járnánk végig. Sokszor ilyen "neked könnyű" és társai kijelentéseket pedig úgy osztogatunk, mintha nem lenne lehetséges bármilyen - számunkra nem ismert - betegség, családi tragédia, egyéb nehézségek megléte. Azért, mert valakin ezeket nem látod, mert nem úgy akarja élni az életét, hogy valamilyen 5 éve meglévő sérelme a mai napig minden percét elrontja, attól még ugyanúgy jelen van az életében. Az egyéni döntés, hogy a saját életed kondícióival elhatározod-e, hogy a nehézségek, a korán kelés, a későn fekvés, a viszontagságos időjárás, a fáradtság, a rossz nap, a rossz közérzet stb. ellenére fogod-e magad, veszed-e a fáradságot, és a kitűzött teendőidet elvégzed-e. Rajtad áll, hogy befizeted-e a csekkedet, de azért, mert a másik megtette, te pedig lusta voltál, semmi jogod nincsen azt mondani, hogy neked könnyű. Ha kiérzed az indulatot, amivel ezeket a sorokat írom, az nem azért van mert haragszom rád, vagy bárkire, aki tőlem kérdez. Nem rájuk haragszom, hanem arra a tényre, hogy ez a gondolkodásmód elterjedt a társadalomban. Arra, hogy csupán önmagadnak nem jelent elegendő motivációt az, hogy lehetőséged van tanulni, lehetőséged van edzeni, vagy bármiben jobbá válni és élj ezzel a lehetőséggel pusztán azért, mert tiszteled magad annyira, hogy csinálod, csinálod és csinálod, nem pedig temeted magad egyre mélyebbre az önsajnálatba.

Mindenki 24 órát kap egy napba, mindenki maga döntheti el, hogy ezt hogyan, mire osztja be. Az is saját döntés, hogy a fáradtságod és az ezer más kifogásod ellenére is megteszed-e azt, amit elterveztél, vagy az első olyan pillanatkor, amikor kezd kellemetlenné válni a helyzet, valamilyen újabb kifogással kihátrálsz. Lehet, hogy túl őszinte ez a poszt, de ha önmagadra ismersz valahol, az lehet, hogy nem azért van, mert én vagyok túl nyers, hanem azért, mert nem vagy elég őszinte önmagadhoz. Nem, nem kell 0-24-ben hajtani mint egy vadállat, de a jó időbeosztás pontosan a pihenőt is magába foglalja, de éppen azért, hogy a lustálkodási kedv ne uralkodjon el rajtad, ez is kontroll alatt van tartva.

Sokszor kérdezik, hogy hogyan tudok ennyi teendőt elvégezni, ennyi mindenben teljesíteni, és hogyan vagyok képes a teendőimet nemcsak elvégezni, de azokat mindig a tőlem telhető legmagasabb szinten képviselni. A válasz benne van a korábbi sorokban, hiszen ez egyrészt azért van, mert tisztelem magam, tisztelem azt, hogyha már valamibe belefogok, az olyan is legyen, hogyha kiderül, hogy én csináltam, ne kelljen elsunnyognom a helyszínről, másrészről mindent úgy fogok fel, hogy az egy hatalmas lehetőség jobbá válni. Mindannyian azért vagyunk itt, hogy minden nap, minden percben fejlődjünk, és gyakorlatilag bármire levetítjük ezt a példát, az élet egy folyamatos tanulás, tapasztalatszerzés, ezáltal pedig jobbá válás, önmagunk legyőzése. A teendők hatékony intézésére nekem 2-3 listám mindig van, mindig megvan tervezve az, hogyha holtidőm lenne, akkor az esetleges oda beférő feladatok mind el legyenek intézve, és ez számomra akkora rutinná nőtte ki magát, hogy sokszor értetlenül állok, amikor fejet hajtva nézik, hogy én hogyan tudok háromszor annyi dolgot intézni annyi idő alatt, mint aki mondjuk megjegyzi ezt.

A válaszom erre is az, hogyha az ember ebben fejlődni szeretne, akkor ezer lehetőség van rá, és ebben sem úgy születünk, hogy mindenki egy time-managment zseni már a preverbális időkben. Viszont ahhoz, hogy BÁRMIBEN fejlődhess, akarni kell. Nem fog a fejedbe repülni a tudás, a kezeidbe a gyakorlat, vagy az életedbe a siker, csak azért, mert olyan jó lenne... Azért, mert ilyenkor a lustaságból elkezded mondogatni, hogy jajjj, neked könnyű, továbbra sem kerülsz előrébb. Sajnos, azért írok erről ilyen indulatosan, mert az utóbbi időben a fizikai világomban is felszaporodott az ilyen esetek száma, és egyszerűen tehetetlen vagyok, hogyan nyithatnám fel mások szemét abban, hogy ahhoz, hogy külsőleg motivációt kaphass, például edzésben akár tőlem, én nem vagyok elegendő! Nem tudok helyetted edzeni, nem tudom a kezedbe adni a súlyzót, a lábadra húzni a zoknit és így tovább. Ha fejlődni szeretnél valamiben, akkor neked kell belátni, hogy mit szeretnél elérni, neked kell kitűzni a célt, neked kell felállítani a haditervet, hogy eljuss oda, és igen, ez alatt az út alatt jöhetek én szóba, mert az valóban előfordul, hogy nem minden napot ugyanakkora erőbedobással, motivációval tudsz megélni, és ilyenkor jöhet a külső forrásból származó virtuális popsin rúgás mint kizökkentő tényező. De ez teljesen rendben van, hogy vannak hullámzó időszakok! Ami nincs rendben az az, hogy céltalanul botorkálsz előre és közben a keményen dolgozóknak azért egy rosszabb napodon odabököd, hogy "neked könnyű".

Igyekszem mindenkinek mindenben a legjobb tudásom szerint válaszolni, bármilyen kéréssel, kérdéssel is fordulnak hozzám, hogyha pedig nem tudok segíteni, akkor ezt is meg szoktam mondani, és még akkor is igyekszem szakembert javasolni, de egyszerűen nem tudok tisztelettel válaszolni abban az esetben, hogyha TE NEM TISZTELED SAJÁT MAGADAT! Lehet, hogy egy diéta azért nem sikerül, mert lelkileg gyenge vagy és minden este nassolsz valamit, de hogyha ezt bevallod, akkor igen, erős vagy, mert tudod, hogy hol a gyenge pontod, tudod, hogy hol veszel el, felvállalod, és tudod, hogy min kellene változtatni. Én ilyen esetben is erősnek gondollak. Szerintem egy ilyen helyzetben, jelen példánál maradva, akkor nem tiszteled magad, hogyha ezek után pontosan tudod, hogy minden este nassolsz valamit, de mégis segítséghez fordulsz, hogy neked nem megy a diéta és közlöd, hogy fogalmad sincs, hogy mi lehet a baj. Hogyha te nem ismered fel, hogy min kellene változtatni, hogyha te nem akarod vezérelni a saját életedet, akkor más nem fogja baráti jószívűségből megtenni helyetted! Hogy miért nem? Azért, mert mindenkinek így is rengeteg energiát emészt fel az, hogy a saját életének teendőit megfelelően napirendbe igazítsa, a te két szép szemedért pedig TE VAGY A FELELŐS! Lehet, hogy még nem ébredtél rá, de igen, az életedért, az életedben történtekért, a felfogásodért, a látásmódodért, a gondolkodásodért, a cselekedeteidért, a szavaidért, az irományaidért TE VAGY A FELELŐS!

Azért írtam ezt le, mert én is vállalom és vállalni is fogom, hogy ilyen indulatos hangvételben ezt megírtam, de egyszerűen nincs más eszközöm arra, hogy észhez térj, hogy felfogd, hogy az élet rövid, hogy az előző pillanat soha többé nem jön vissza már, és rajtad múlik, hogy a következő milyen lesz! Persze ilyenkor szokott jönni a példa, hogy "de hogyha a következő pillanatban elüt egy kamion, az nem rajtam múlik", ami sokszor való igaz, de pont azért, hogy az életnek az az ismeretlen mennyiségű napja, ami neked adatott, az boldogan, hatékonyan és tartalmasan telhessen, azokban a percekben, amikor van lehetőséged választani, van lehetőséged irányítani és felelősséget vállalni, akkor TEDD IS MEG! Irányítsd az életedet, ha valami olyan történik, próbálj változtatni a szemléleteden ahelyett, hogy örökös önsajnálatba temetkezel, tervezd meg a napjaidat, ne csak tengődj, tűzz ki célokat, ne csak sodródj az árral! Amikor azt mondom, hogy a lehetőségek Benned vannak, akkor pontosan erre gondolok! Lehet, hogy indulatosnak, gonosznak vagy negatívnak tűntem ezzel a bejegyzésemmel, pedig semmi más célom nincs vele mint az, hogy felnyissam a szemed! Az, hogy melletted álljak és motiváljalak akkor, amikor szükséged van rá, de megmutassam, hogy mennyivel több mindenben vagy képes óriásit alkotni, pedig eddig nem is gondoltad volna. Ezért mondom mindig, hogy higgy magadban! Megéri...

Szeretettel,

@healtherapy