Utaztam. Utazom. Utazol!

Az utazás, legyen bármilyen hosszú is, az egyik legjobb mód számomra a gondolkodásom kitisztításához, új ötletek megfogalmazásához, inspiráció szerzéséhez, illetve ezt a listát még sorolhatnám egy ideig, de többek között a felbecsülhetetlen gazdagság megszerzéséhez is hozzájuttat, vagyis felejthetetlen emlékeket gyűjtök általa.

Több barátommal beszélgettem erről a kérdésről, hogy a mai világban mennyire értékes élményt kapni ajándékként, hiszen ezek azok a pillanatok, amiket már soha senki nem vehet el tőled, örökké gazdagítani fognak téged. Aztán természetesen ezen a vonalon tovább kalandoztak a gondolataim, hogy mennyire másképpen van benne mindez a közfelfogásban. Végigrohanunk a mindennapokon, hogy valamit megszerezzünk és elérjünk, eközben pedig nincs bennünk a hajlandóság, hogy olykor lelassítsunk egy kicsit, körülnézzünk, megfigyeljük a világot, és ezalatt megannyi apró ingert és szépséget összegyűjtve nem is gondoljuk, hogy éppen a rohanásból való kiszakadás - amikor azt hisszük, nem haladunk a betáblázott munkákkal - segít bennünket előre, lök rajtunk egy hatalmasat és ad annyit a mindennapokhoz, hogy mindenben sokkal hatékonyabbak legyünk utána.

Úgy gondolom, hogy ebben a rohanásban elfelejtjük, hogy arra születtünk, hogy minél több örömöt, boldogságot és mosollyal teli pillanatot gyűjtsünk be, hogy adjunk és ezáltal kapjunk is. A mai rohanásban annyi határidőnaplóval vagyunk ellátva, hogy éppen a "STOP!" kifejezést felejtjük el beleírni, azt a pillanatot, amikor nem érdekel semmi más, csak az, hogy magadra fordítsd az időt, hogy elutazz. Lehet, hogy nem a szó szoros értelmében kell venni ezt az utazást, de közben mégis jelentheti, hogy kiszakadsz abból az erőltetett ritmusból, amibe belekényszeríted magad, és elutazol fejben, testben, lélekben arra a helyre, ahol mindent lekapcsolsz és a belsődet pedig feltöltöd. Valaki ezt sétában, meditációban, valamilyen programban, lustálkodásban találja meg, ami szerintem igazából lényegtelen is, hiszen mindebben a fontos, hogy neked adjon, te gazdagodj, egyben töltődj, és merj a saját életedben minőségi perceket fordítani ÖNMAGADRA! Ebben semmi önzőség nincsen, hiszen ugyanúgy fordítasz időt a barátaidra, a családodra, a párkapcsolatodra, amik harmonikus működésének alapja pedig minden esetben az, hogy fordíts időt magadra is!

Ezekről a gondolatokról Szécsi Pál dalszövege jutott eszembe:

,,Csak átutazó vagyok itt a földön, Egy utas, aki utazik tovább. A napjaimat szép vidáman töltöm, És nem várok az élettől csodát.

A boldogságot megköszönöm szépen, A csalódások nem bántanak rég. Az embereket mosolyogva nézem, Mert nékik soha semmi nem elég."

Azzal a részével nem értek egyet, hogy nem várok az élettől csodát, mert úgy gondolom, hogy az élet így is tele van számtalan apró csodával, de összességében kifejezi mindazt, amire nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk: önmagunk értékelését. Hiszen azáltal, hogy önmagadra is fordítasz minőségi időt, megbecsülöd önmagad, elkezded reálisan látni, hogy mennyi értéked van, és mekkora megvezetéssel próbál élni a világ, amikor bizonyos területeken földbe akar döngölni. Ahogy a dalszövegben benne van, mind átutazók vagyunk, ki hosszabb, ki rövidebb utazásban vesz részt, viszont mivel ezt előre nem láthatjuk, fontos, hogy minden egyes napból kihozzuk a maximumot, azt az állapotot, hogy elégedetten hajtsuk a fejünket este a párnára. Minden nap meg kell becsülni, amit aznapra kaptunk, és a lehető legtöbbet kihozni abból, amit el szeretnénk érni. Fontos, hogy amikor nyugovóra térünk, nyugodt lélekkel tehessük meg mindezt, hiszen tudjuk, hogy a világ felfordultsága ellenére mi mindig az elveink szerint élünk.

Ahhoz, hogy minden egyes napból ki lehessen hozni a maximumot pedig tudomásul kell venni, hogy a saját életed ura vagy. Ez egy hatalmas felelősség és egyben lehetőség is, hiszen olyan irányba terelheted az utadat, ahogyan te jónak látod. Viszont beszaladni mások által generált kiskapukon könnyen hozhatja azt, hogy egy kicsit eltébolyodsz, meginog az önmagadba fektetett hited, önbecsülésed. Vedd vissza az uralmat! Vedd a kezedbe az életed irányítását, minden napodba helyezz egy kis "utazást", időnként pedig valós utazást is iktass be! Nem megmondani akarom a tutit, de azáltal, hogy igazán nem önzőségből előtérbe helyezed önmagadat, elkezded tisztábban látni a téged körülvevő világot, és rá tudsz jönni, hogyha éppen beszaladtál egy kiskapun. Így onnan meglesz a kiút is, a töréspontokon megerősödhetsz, és rájössz, mennyire fontos, hogy időt szánj magadra!

Hiszen látod, ebben rejlik az önbecsülés kulcsa.

Szeretettel,

@healtherapy